en | hu

<< play >>

NAGY KIÁLLÍTÓ TÉR
Pécs, 2007.

munka: Pécs EKF „Nagy Kiállítótér”
helyszín: Pécs, Káptalan u.
tervezés éve: 2008
státusz: tervpályázat
méret: 8000m2
tervező csapat: sporaarchitects – Dékány Tibor, Finta Sándor, Hatvani Ádám, Vadász Orsolya
munkatársak: Várhidi Bence
tájépítész : Bogner Zsuzsa.

Amikor egy város életében jelentős kulturális és szakrális korszak köszöntött be, ez mindig markáns építészeti jel megjelenésével járt. Erre jó példa Pécs esetében a székesegyház és a dzsámi. Véleményünk szerint, amikor 2010-ben Pécs Európa kulturális fővárosa lesz, az, ha nem is ezekhez mérhető, de mindenképpen jelentős társadalmi esemény lesz, melynek az építkezések során térbeli megjelenéseit ilyen összefüggésben kell szemlélnünk. Az épület tehát szimbolikus: egyik oldalról a város magas művészeti érzékenységét, a másik oldalról az Európa kulturális fővárosa címet elnyerő város akaraterejét szimbolizálja. A szimbolika hol direktebb, hol elvontabb módon megjelenik az épületen is.
A főtömeg az állandó kiállítást magába foglaló szabályos üvegkocka, mely a kertek felett lebeg, kontrasztban áll a többi, funkció terepszerű kialakításával, mely a komplexumot a környezetbe, a zöldterületek szövetébe illeszti. Az alapforma egyszerű kívülről klímahomlokzattal burkolt szabályos kocka, mely a modern művészetek jól érthető szimbólumává válhat.
A homlokzat printelt szolárcellákkal kombinált ledfal, mely a legkülönbözőbb interaktív művészeti koncepciók befogadására teszi alkalmassá az épület külső felületeit, melyek a város távolabbi pontjairól is láthatóak. (csak egy pár példa: 1. interaktív homlokzat: bárki manipulálhatja a megjelenő képet egy szenzor segítségével, a kész alkotásról webkamerás felvétel készül, mely a készítő által megadott email címre küldhető 2. interaktív homlokzat: a homlokzatra MMS kép küldhető, az eredmény szintén mailen érkezik a készítőhöz 3. pályázat, stb., látszik, hogy a lehetőségek szinte korlátlanok.) Ez a kivetítő is szimbolikus, hidat képezhet a művészeti örökség (modern) és a jelenkori folyamatosan változó művészet között, mely szintén helyet kap az épületben. Az épületegyüttes olcsó fenntartása szintén elsődleges szempont, és szimbolikus erejű: Pécs földrajzi, éghajlati adottságait kihasználva a megújuló energiaforrást hasznosító szolárcellák hatékonyan csökkentik az épület külső energiaigényét, ezzel lehetővé téve a hosszabb gazdaságos élettartamot és a fenntarthatóságot.
A kocka és az előtte kialakított tér térbeli archetípusát tekintve a közeli székesegyház és az előtte lévő térre hasonlít, méltó megérkezést biztosítva, egyúttal a városra jellemző téralakítást használva. A téralakítás és a meglévő csodálatos kertek kapcsolatát a megtartva rendezés elvéből kiindulva alakul ki. A meglévő múzeumépületekkel az új épület a felszín alatt van összekötve, az épületegyüttes a negatív-pozitív formák, a régi-új kontrasztjaként él együtt a környező teraszos kertekkel. A várfalon kívüli sétánnyal a terület az északi várfal felett átvezető rámpával teremt kapcsolatot, mely bekötődik a terület tájépítészeti alapkarakterét adó teraszos kerti úthálózatba. Az úthálózat a látogatók mozgását és a meglévő adottságok figyelembevételével alakul ki. Az építészeti koncepció elemévé válik a múzeum műtárgy feltöltését biztosító Káptalan h.-i hidraulikus corten anyagú „rézsükapu”, mely bezárt állapotában a meglévő rézsü geometriáját adja, nyitott állapotában jó beállási lehetőséget biztosít a szállítójárműnek.