extra muros
A városháza épületének soha be nem fejezett tömbjét Pest városfala vágja el, örök emléket állítva ezzel a városhatárnak és a ma már fizikailag nem látható falnak, izgalmas téri és építészeti helyzetet teremtve és örökké megválaszolandó építészeti kérdést hagyva az utókorra. Az eredeti tervek szerint szabályos tömbként tervezett Invalidus ház hatalmas, szigorú tömbje gyakorlatilag feloldódott az időben és térben fejlődő városszerkezetben, az eredeti, grandiózus barokk koncepciót magához finomította a város, de a monumentális épülettömeg, vagy még inkább a koncepció monumentalitása jelen maradt. Az épület és a város térbeli konfliktusának feszültsége tapintható.
A városháza park kiépítése után a városháza új, publikus arca, mondhatni főhomlokzata a parkra néző északi homlokzat lesz, a jelenlegi hátsó homlokzat. Az új helyzetbekerült homlokzatot alkalmassá kell tenni az új funkciójára, egyrészt a földszintjét meg kell nyitni a városi élet, a zöld köztér felé, másrészt a homlokzatnak tükröznie kell a Városháza haladó, kortárs szemléletét.
Az épületnek így tulajdonképpen két főhomlokzata lesz, az egyik a történelmi barokk, a másik a mai, kortárs, zöld. A megújuló homlokzat ilyen értelemben a városháza park vertikális folytatása, a jelenlegi architektúra megtartása, kiigazítása mellett. A földszinti ablak nyílásokat ajtóként megnyitva az épület fizikailag is kinyílhat, a földszinten publikus funkciók kaphatnak helyet és az épület átjárhatóvá válhat. Ezt erősítendő az oldalszárnyak árkádsorát a hosszhomlokzatra átfordítva javaslatunk szerint egy kortárs városi loggia készülhet, mely finoman lebontja a tömeget a park felé, léptékbe helyezi a homlokzatot, nyitott, összekapcsolja az épületet a parkkal. A gesztus jól bevált építészeti eszköz, megidézi az építészettörténet olyan darabjait, melyek hasonló városi helyzetekre reagálva jól bevált, időtálló, reprezentatív, de funkcionális választ adtak, ilyen például Palladio Vicenza-i bazilikája, Brunelleschi Loggia degli Innocenti-je, vagy éppen a velencei Szent Márk tér és a milánói dóm tér árkádsora. A kortárs, inkább tájépítészeti eszközökkel megidézett árkádsor az oldalszárnyakkal azonos magasságú, az épület első párkányáig tart, a homlokzat egy része növénnyel befuttatható.
The never completed block of the Town Hall building is cut away by the Pest city wall, an eternal reminder of the city boundary and the now physically invisible wall, creating an exciting spatial and architectural situation and leaving an architectural question to be answered forever. The huge, austere block of the Invalides, originally planned as a regular block, was practically dissolved in the urban fabric as it evolved in time and space, the original grandiose Baroque concept was refined by the city, but the monumental mass, or rather the monumentality of the concept, remained. The tension between the spatial conflict of the building and the city is palpable.
Once the Town Hall Park has been built, the new public face of the Town Hall, its main façade so to speak, will be the northern façade facing the park, the current rear façade. The new façade will have to be adapted to its new function, opening up the ground floor to urban life and the green public space, and reflecting the progressive, contemporary vision of the Town Hall.
In fact, the building will have two main facades, one historic baroque, the other contemporary green. In this sense, the renewed façade is a vertical continuation of the Town Hall Park, while maintaining and adapting the current architecture. By opening the ground floor window openings as doors, the building can be physically opened up, public functions can be accommodated on the ground floor and the building can become permeable. To reinforce this, we propose that the arcade of the side wings could be turned into a longitudinal façade, creating a contemporary urban loggia that gently breaks down the massing towards the park, bringing the façade into scale, open and connecting the building to the park. The gesture is a well-established architectural tool, evoking pieces of architectural history that have responded to similar urban situations with a well-established, timeless, representative but functional response, such as Palladio's Basilica of Vicenza, Brunelleschi's Loggia degli Innocenti, or even the arcade of St Mark's Square in Venice and the Duomo square in Milan. The contemporary arcade, which is more of a landscape design, is of the same height as the side wings, extends to the front cornice of the building and part of the façade can be covered with plants.
